stopmysite: June 2012

Monday, June 25, 2012

Főhajtás egy géniusz előtt

Izomláz lett a nyakamban, és jó párszor megbotlottam a kövön. Négy napig néztem a magasba, forgattam a nyakam és tátottam a szám Barcelonában.
Nagyjából az első tíz percben eldöntöttem: tudnék itt élni. Valamelyik régi házban. tulajdonképpen, bármelyikben. Lenyűgözött a sok pasztellszínű babaház, a rengeteg színes zsalugáter, a hívogató és buja növényzettel teli tetőteraszok. Imádtam a falak mintázatát, a különböző, mégis nagyon is egységes stílusú épületek sorát. Akik itt élnek, tudnak élni. Tudják mi a szép, és van ízlésük.

Nem csoda, hogy Gaudi ebben a városban tobzódhatott.
Ez a zseni gyakorlatilag szabad kezet kapott a város vezetésétől és patrónusaitól. Azt csinált, amit csak akart, vagy amit csak el tudott képzelni, sőt annál is többet: a Sagrada Familia úgy épült, hogy lehetett tudni, befejezni az életében nem lehet, hiszen a a kivitelezéshez abban az időben még hiányzott a megfelelő technika, csak sejteni lehetett, hogy idővel az is meglesz. Nem döbbenetes ez a EU-s pályázatok és támogatások idejében?
Szóval Gaudit azt hiszem, minden teketóriázás nélkül megcsókoltam volna, ha még élne.
Az első Gaudi épület, amiben jártunk, a Casa Batlo volt. Gaudi a Batlo család számára tervezte a ma is teljesen élhető otthont. A házat teljes egészében a tenger ihlette. A lépcső egy őskori tengeri hüllő csontvázát idézi, a falakon a minta a teknősbéka páncéljának mintázatát ismétli, és a falakon a tenger hullámzása látható. Az ablakokon is.

Minden centimétere átgondolt és jól megtervezett. Még a kilincsek is úgy lettek kitalálva, hogy nyitási iránynak megfelelően a leginkább kézre álljon. Mindezt a század elején! egyik döbbenetből a másikba estem. Gaudi még a kéményekből is művészi alkotást varázsolt.
A csoda a La Pedreránál folytatódott. Ez már egy társasház, melynek egyik lakása, korabeli formában berendezve látogatható. Az a helyzet, hogy az egész lakást, minimális korszerűsítéssel, úgy ahogy van, el tudtam volna képzelni mai élettérnek. Beköltöztem volna azonnal, az az igazság. Döbbenetesen kortalan volt az egész, éppúgy alkalmas lehetne ma is, tökéletesen berendezett, jól átgondolt, fantasztikusan kitalált térrendezésével egy család számára, mint száz évvel ezelőtt.
A színek, a formák, a szobák elrendezése, no és a fürdőszoba, a maga klasszikusságával, döbbenetesen mainak tűnt.

korabeli fotó a berendezett lakásról

kör alakú az összes lakás

És a berendezés. Hát nem fantasztikus?

Felirat hozzáadása

Óhatatlanul arra gondoltam, hogy kár, hogy mi már nem élünk így. Hogy ma már nincs igény az ilyesmire. Ha belegondolok, hogy milyen házak, lakóparkok épülnek mostanában, egészen elkeseredem. Visszafelé fejlődünk, korcsosul az ízlés, és mindenből jó a szar. Ez van.
Ha élne most egy Gaudi -szintű építész géniusz, vajon ki adna neki szabad kezet? Ki adna neki pénzt és lehetőséget? Ki támogatná, hogy alkosson bátran?
Gyanítom senki. Ettől a gondolattól sírni tudtam volna. Még szerencse, hogy ezek az épületek itt vannak mementóul: valaha fontos volt a szépség.
A lényeg, hogy Barcelonát látni kell. Legalább egyszer az életben.